"Ballag már a vén diák..." - avagy a legnépszerűbb ballagási dalok egy csokorba szedve

A ballagási időszak közeledtével mindannyiunkban előtörnek a régi, kedves emlékek: a tablófotózás izgalmairól, a bolondos ballagás vicces pillanatairól, a keserédes búcsúról tanárainktól, osztálytársainktól és persze a virágoktól roskadozó, ballagási daloktól zengő folyosókról….

Ha ballagásra vagytok hivatalosak, esetleg nosztalgiáznátok egy kicsit, most összegyűjtöttük a 7 legismertebb ballagási éneket, amik „sosem mennek ki a divatból” és garantáltan minden alkalommal felcsendülnek, amiktől bár néha már falra mászunk, mégis melengetik a szívünket!

Ballag már a vén diák tovább, tovább

Isten véletek cimborák tovább, tovább

Ez út hazámba visszavisz

Filiszter leszek magam is

Tovább, tovább, tovább

Fel búcsúcsókra cimborák!

Ballag már a vén diák tovább, tovább

Búcsúzni kell most cimborák tovább, tovább

Az élet hív a munka vár

Itt az óra meg ne állj

Tovább, tovább, tovább

Fel búcsúcsókra még cimborák!

Csendes már a tanterem tovább, tovább

Jó remény hajt szüntelen tovább, tovább

A boldog édes ifjúság

Emléke mindig visszajár

Tovább, tovább, tovább

Fel búcsúcsókra cimborák!

Gaudeamus igitur iuvenes dum sumus

Gauddeamus igitur iuvenes dum sumus

Post iucundam iuventutem post molestam seectutem

Nos habebit humus nos habebit humus.

Vivat academia, vivat proffessores

Vivat academia, vivat professores

Vivant membrum, quot libet, vivat membrum quot libet,

Semper sint in flore semper sint in flore.

Veta nostra brevis est brevi finietur

Venit mors velociter, rapit nos atrociter

Nemini parcetur, nemini parcetur.

Jut még eszedbe kedvesem a boldog ifjúság,

az erdőszéli kis patak, s a régi jó barát?

Ó gondolj, gondolj néha rám, a sors bár merre hajt.

emlékül küldöm, kedvesem, a régi-régi dalt.

Mily fürge táncban kergetőztünk fönn a dombtetőn

most fáradt lábbal bandukolva járunk reszketőn.

Ó gondolj, gondolj néha rám, a sors bár merre hajt.

emlékül küldöm, kedvesem, a régi-régi dalt.

Mily vígan szelte csónakunk a tónak kék vizét,

most zúgó tenger habja választ tán örökre szét!

Ó gondolj, gondolj néha rám, a sors bár merre hajt.

emlékül küldöm, kedvesem, a régi-régi dalt.

Elindultam szép hazámból,

Híres kis Magyarországból.

Visszanéztem félutamból,

Szememből a könny kicsordult.

Bú ebédem, bú vacsorám,

Boldogtalan minden órám.

Nézem a csillagos eget,

Sírok alatta eleget.

Fúdd el, jó szél, fúdd el

Hosszú útnak porát.

Hosszú útnak porát,

Az én szívem búját!

Végre elmúlt, ennek is vége,

Az iskola udvara üresen áll.

Vége az évnek, pont ez a lényeg,

A csomagom kész van, a küszöbön áll.

Oly nehéz most jónak lenni,

El se tudnád képzelni,

Annyi mindent meg kell tenni,

De nem ígérem, hogy jó leszek.

Semmi jóból most ki ne hagyjál,

Nem tart soká a hetedik nyár.

Ha néha durva volt is a játék,

Nem mutattam, de nekem is fájt.

Oly nehéz most jónak lenni,

El se tudnád képzelni,

Annyi mindent meg kell tenni,

De nem ígérem, hogy jó leszek.

Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyen szent most nekünk a játék,

Legalább egyszer még!

Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyetek jók, ha tudtok,

A többi nem számít!

Ugye tényleg nem fog fájni,

Ha majd végre nagy leszek,

Ugye másképp fogom gondolni,

Azt, hogy milyenek a felnőttek?

Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyen szent most nekünk a játék,

Legalább egyszer még!

Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyetek jók, ha tudtok,

A többi nem számít!

Semmi jóból most ki ne hagyjál,

Nem tart soká a hetedik nyár!

Ha néha durva volt is a játék,

Nem mutattam, de nekem is fájt.

Oly nehéz most jónak lenni,

El se tudnád képzelni,

Annyi mindent meg kell tenni,

De nem ígérem, hogy jó leszek.

Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyetek jók, ha tudtok,

A többi nem számít!

Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyen szent most nekünk a játék,

Legalább egyszer még!

Az az egy fontos: legyetek jók most,

Már nem kell túl sok a holnaphoz;

Legyetek jók, ha tudtok,

A többi nem számít!

Most búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt.

Itt hagyjuk kedves iskolánk, indulunk messze már

Tanáraink és társaink, a szívünk nem feled,

Te kedves osztály, víg tanyánk, immár isten veled, immár isten veled!

Szétszór a sors, mint szél a port, ki tudja, merre vet.

De szívünk egyszer visszahoz ölelni titeket.

Sok kedves emlék fűz ide, amely most megszakad,

De az élet szólít, menni kell, csüggedni nem szabad, csüggedni nem szabad.

Az élet szólít, menni kell, de válni oly nehéz,

A küszöbről a vén diák még egyszer visszanéz.

Ne fájjon hát a búcsúzás, ne sirass hű barát!

Még visszatér a vén diák, viszontlátásra hát! Viszontlátásra hát!

Az esőt felszárítani úgy sem tudod

A szelet megfordítani úgy sem tudod

Ujjaid közül a kor

Úgy száll, mint szürke por, és a perc hordja el.

Azért vannak a jó barátok

Hogy a rég elvesztett álmot

Visszahozzák néked majd egy szép napon.

Azért vannak a jó barátok

Hogy az eltűnt boldogságot

Visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Az álmot meg nem álmodni úgy sem tudod

Az érzést elhallgattatni úgy sem tudod

Ujjaid közt a kor

Úgy száll, mint szürke por, és a perc hordja el.

Azért vannak a jó barátok

Hogy az eltűnt boldogságot

Visszaidézzék egy fázós alkonyon.

Ha valami különleges, életre szóló ballagási ajándékot kerestek, nézzetek szét Webáruházunk kínálatában, ahol egyedi virág macikkal, élethű habrózsa dobozokkal, illatos szappanvirág termékekkel és különleges örökrózsákkal is várunk Benneteket!