A legszebb tavaszköszöntő versek, hazai költők tollából

Végre beköszöntött a várva várt tavasz, a hosszú tél után újra gyönyörködhetünk a zöldbe boruló világban, amint megtelik színekkel és illatokkal!

Van abban valami varázslatos, ahogy a természet ilyenkor újjáéled téli álmából, a fák rügyet bontanak, az első napsugarak előcsalogatják a szemet kápráztató, színpompás virágokat, miközben aranyló napsugarak simogatják arcunkat, a madarak éneke és a méhek zümmögése pedig ismét vidámsággal tölti meg a tereket.

Ez a mesés évszak bizony hazai költőinket is megihlette, ezért, ha Te is szereted a verseket, feltétlenül olvasd el legújabb blogbejegyzésünket, ugyanis a költészet napja (április 11.) alkalmából idén is szebbnél szebb tavaszköszöntő verseket gyűjtöttünk össze a magyar irodalom nagyjainak tollából!

Petőfi Sándor: Ki a szabadba!

Ki a szabadba, látni a tavaszt,

Meglátni a természet szinpadát!

Az operákban ki gyönyörködik?

Majd hallhat ott kinn kedves operát.

A természetnek pompás szinpadán

A primadonna a kis fülmile;

Ki volna, énekesnők! köztetek

Merész: versenyre kelni ővele?

Megannyi páholy mindenik bokor,

Amelyben űlnek ifju ibolyák,

Miként figyelmes hölgyek... hallgatván

A primadonna csattogó dalát.

És minden hallgat, és minden figyel,

És minden a legforróbb érzelem...

A kősziklák, e vén kritikusok,

Maradnak csak kopáran, hidegen.

Zelk Zoltán: Hóvirág

Jó hogy látlak hóvirág,

megkérdezem tőled,

mi hírt hoztál, mit üzensz

erdőnek, mezőnek?

Szedd a szárnyad szaporán

vidd a hírt madárka,

útrakelt már a tavasz,

itt lesz nemsokára.

Babits Mihály: Tavaszi szél

Tavasz van, vagy tavasz se még.

Ez a nap olyan fiatal,

mint kislány arcán a mosoly:

szöveg nélküli könnyü dal,

mely maga se tudja talán

hogy a témája szerelem,

csak a világba mosolyog

gyanutlan, csalva, szűzien.

Ez a friss nap se tudja még

hogy a földben zavart csinál

amely nem lesz se szelidebb,

se tisztább a tavalyinál;

sötét csirák kéjeiről

semmit se sejt; csak mosolyog

s édesen ömlik mint a must

mely bor lesz majd s égetni fog.

Égetni, részegíteni...

És úgy sugárzik ez a nap,

mint egy uj eszme, csupa fény

mig nyájasan erőre kap.

Csupa fény, ígéret, jövő,

olyan mint egy szebb, új világ

tárt kapujának súgara,

mely felé úgy tolong a vágy,

mint fényszomjas gyerekcsapat,

vagy mint lesükből a sötét

csirák tolúlva fény felé

nyomják a vad fű késhegyét,

mig nemsokára proletár

zászlóit emeli a gyom,

mindent elöntve, mint király

csarnokát a forradalom,

ha elzengett az olvadás

vad ágyuharca, s a tömeg

győz; a virágok fölveszik

vérvörös jelvényeiket;

a jégparkett földulva rég,

a padló csupa sár, latyak...

Hol a szelíd és tiszta láng?

Tüzes diktátor lesz a nap.

Szentségtörőn s illetlenül

sáros csizmában egy paraszt

staféta futkos a nagy ég

kék templomívei alatt.

Csizmáját szárogatja és

hetykén fütyülve mond rekedt

szókkal tüsszögtetőn igaz

s félőssen betyár híreket.

Móra Ferenc: Fecskehívogató

Villásfarkú fecskemadár,

jaj de régen várunk!

Kis ibolya, szép hóvirág,

kinyílott már nálunk!

Fátyolszárnyú kis méhecskék

zúgva-döngve szállnak.

Cifra lepkék, kék legyecskék

ide-oda járnak.

Rózsa, rózsa, piros rózsa

nyitogatja kelyhét;

itt a tavasz, lessük, várjuk

a csicsergő fecskét.

Radnóti Miklós: Száll a tavasz...

Előhang az Eclogákhoz

Csúszik a jég a folyón, foltosra sötétül a part is,

olvad a hó, a nyulak meg az őzek lábanyomán már

kis pocsolyákban a nap csecsemőnyi sugára lubickol.

Száll a tavasz kibomolt hajjal, heverő hegyek ormán,

tárnák mélyein és a vakondok túrta lyukakban,

fák gyökerén fut, a rügy gyöngéd hónalja tövében,

s csiklandós levelek szárán pihen és tovaszáguld.

S szerte a réten, a domb fodrán, fodros tavakon kék

lánggal lobban az ég.

Száll a tavasz kibomolt hajjal, de a régi szabadság

angyala nem száll már vele, alszik a mélyben, a sárga

sárba fagyottan, alélt gyökerek közt fekszik aléltan,

nem lát fényt odalent, sem a cserjén pöndörödő kis

zöld levelek hadait nem látja, hiába! nem ébred.

Rab. S a rabok feketén gyürüző vad bánata csobban

álmaiban s föld és fagyos éj nehezült a szivére.

Álmodik és mellét nem emelgeti sóhaja sem még,

lent nem pattan a jég.

Néma gyökér kiabálj, levelek kiabáljatok éles

hangon, tajtékzó kutya zengj, csapkodd a habot, hal!

rázd a sörényed, ló! bömbölj bika, ríjj patak ágya!

ébredj már aluvó!

Nemes Nagy Ágnes: Tavaszi felhők

Bodzavirágból, bodzavirágból

hullik a, hullik a sárga virágpor.

Fönt meg a felhők szállnak az égen,

bodzafehéren, bodzafehéren.

Szállj, szállj felhő,

pamacsos,

hullj le, te zápor,

aranyos,

hullj le, te zápor,

égi virágpor,

égen nyíló bodzavirágból.

Ady Endre: Kacag a föld

Nagyot kacag tavaszkor a Föld,

Ha kitelelt, földetlen gazdák,

Gazdagok gazdái, magyarok,

Ekéiket beleakasztják.

Nagyot kacag tavaszkor a Föld,

Nagyúrtól, paptól így tanulta:

Milyen jó bolond is a paraszt,

Új tavaszkor robotol újra.

Nagyot kacag tavaszkor a Föld:

Ezer úrnak kell a kincs télre

S ezer éve ezért robotol

Sok-sok millió cseléd-féle.

Weöres Sándor: Tavaszköszöntő

Sándor napján megszakad a tél,

József napján eltűnik a szél,

Zsákban Benedek

Hoz majd meleget

Nincs több fázás, boldog aki él.

Már közhírré szétdoboltatik:

Minden kislány férjhez adatik,

Szőkék legelébb

Aztán feketék,

Végül barnák és a maradék.

Dsida Jenő: Tavaszi ujjongás

Tarka virágnak

Illata kábít, –

Édes a méz mit

Kelyhe kinál;

Lebben a lepke,

Röppen a méh –

Sok kicsi vándor

Kedvese ajkán

Csókra talál.

Nincs ma halál,

Él ma a földön

Mit csak az Isten

Élni teremtett; –

Harsog a himnusz,

Hangos a táj! –

Semmi se fáj,

Minden örömre,

Tűzlobogásra

Szítja a lelket…

Újra születtünk

Zöld lobogóval

Lepkefogóval

Táncra megint!

Csókot a földnek,

Csókot a fának,

Csókot a rügynek,

Mert a hatalmas

Égi Jövendő

Hírnöke mind!

Hallga, mi szépen

Csendül a nóta,

Csörtet a csermely,

Csattan a csók!

Messze az erdő

Lombjai közt a

Nyár keze int! –

Hirdeti minden,

Hirdetem én is,

Itt a tavasz!

Petőfi Sándor: Te a tavaszt szereted...

Te a tavaszt szereted,

Én az őszt szeretem.

Tavasz a te életed,

Ősz az én életem.

Piros arcod a tavasz

Virító rózsája,

Bágyadt szemem az ősznek

Lankadt napsugára.

Egy lépést kell tennem még,

Egy lépést előre,

S akkor rájutok a tél

Fagyos küszöbére.

Lépnél egyet előre,

Lépnék egyet hátra,

S benne volnánk közösen

A szép meleg nyárba'.

Ha pedig szeretnéd feldobni az otthonodat egy mesés, virágos, tavaszi asztaldísszel, ami garantáltan minden tekintetet azonnal magára vonz majd, esetleg egy egyedi, különleges ajándékot keresel egy közelgő születésnapra vagy névnapra, mindenképpen nézz szét Webáruházunk kínálatában!!!!

Sok más mellett élethű rózsadobozokkal, illatos szappanvirág kosarakkal és csokrokkal, különleges örökrózsákkal is várunk!!!!