Kétnyelvű nevelés: áldás vagy átok?

Évről évre nő a különböző anyanyelvű házaspárok és ezzel együtt azoknak a gyermekeknek a száma is, akik többnyelvű családban nőnek fel, aminek oka igen sokféle lehet.

Ilyen lehet a szülők eltérő nemzetisége, vagyis a vegyes házasságok, de napjainkban sokan hagyják el szülőhazájukat is és telepednek le külföldön egy-egy munkalehetőség vagy a jobb élet reményében.

Következő blogbejegyzésünkben összegyűjtöttünk számos tényt és tévhitet a bilingvális, vagyis kétnyelvű nevelésről, bemutatjuk az előnyeit és a hátrányait, valamint hasznos tippekkel is készültünk, amikre nem árt odafigyelnetek, ha Ti is hasonló cipőben jártok.

Manapság az idegen nyelvek ismerete már elengedhetetlen, nem csak az utazások vagy a tanulmányok során, de a munkaerőpiacon is számos lehetőség nyílik meg előttünk aktív nyelvtudás birtokában.

Egy új nyelvet megtanulni felnőtt korban sem késő, az iskolán kívül például a munkahelyen, nyelvtanfolyamokon vagy kellő szorgalom birtokában otthon is, nyelvkönyvek és szótár segítségével, de akár a televízió, valamint a különböző applikációk is jó szolgálatot tehetnek.

Ugyanakkor kétség sem fér hozzá, hogy egy második vagy harmadik nyelv elsajátítása fiatalabb életkorban, egy többnyelvű környezetben sokkal gyorsabb és egyszerűbb.

Számos mítosz és téves nézet terjed azzal kapcsolatban, hogy egyidejűleg több nyelv használata könnyen összezavarhatja a gyermeket, sőt, még beszédzavar kialakulásához is vezethet, amik bizony sok szülőt elbizonytalanítanak.

Szerencsére rengeteg tanulmány rámutatott már arra, hogy ezek teljesen alaptalanok, a többnyelvű nevelésnek nincs semmiféle negatív következménye, ellenben annál több előnnyel jár.

Javítja a koncentrációt, fejleszti a kommunikációs- és a problémamegoldó képességet, valamint hatással van a szociális készségekre is, ugyanis a különféle kultúrák megismerése empatikussá, megértőbbé, rugalmasabbá teszi a gyerkőcöt.

Talán nem is hinnétek, de a csecsemők már születésüktől fogva képesek különbséget tenni az egyes nyelvek között, valamint észlelik a nyelvváltást is, sok más mellett a kiejtés, a hangzás vagy épp a szájtartás alapján.

Az apróságok nagyjából 3 éves korukig - ami egyben a beszédfejlődés legfontosabb időszaka -, még ösztönösen, szinte észrevétlenül sajátítanak el újabb nyelveket és bátrabban is használják azokat.

Bizonyított tény, hogy minél korábban találkoznak a második nyelvvel a kicsik, a kiejtésük annál tökéletesebb, legtöbbször teljesen akcentusmentes lesz.

Vegyes házasságok esetén a szakemberek többsége az ún. OPOL (one person, one language), azaz „egy szülő-egy nyelv módszer” alkalmazását javasolja, amikor is mindkét szülő kizárólag a saját anyanyelvét használja a gyermekkel való kommunikáció során.

Ez esetben rendkívül fontos a következetesség, az aktív és a passzív szókincs folyamatos bővítése mindkét nyelven (lehetőleg egyforma arányban), valamint a nyelvtani szerkezetek helyes használata, hogy azok megfelelően rögzüljenek a gyerkőcnél.

Sokszor előfordul, hogy az egyik nyelv dominánssá válik, míg a másik egy kicsit háttérbe szorul, de ez teljesen természetes.

Ha például az édesanya tölt több időt a csöppséggel, az általa használt nyelv lesz az elsődleges, ezért ilyenkor érdemes tudatosan fejleszteni, kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni az „apanyelvre” is, amíg az egyensúly helyre nem billen.

Ugyancsak közkedvelt az ún. idő és hely módszer, amikor a szülők meghatározzák az időpontot és a helyszínt, amikor és ahol a gyermekükkel csak egy adott nyelven beszélnek. Így például otthon csak az édesanya anyanyelve a használatos, míg közösségben mondjuk kizárólag az édesapa anyanyelvét használják, de az sem ritka, hogy a nyelvváltást bizonyos tevékenységekhez kötik.

Külföldön élő, de azonos nemzetiségű szülők esetén bevett szokás, hogy napközben csak a lakóhelyük szerinti nyelvet használják, míg esténként vagy hétvégén már a szülők anyanyelvén szólnak a gyerkőchöz.

Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy a szülők mindkét nyelvet tökéletesen beszéljék, a legfontosabb pedig ezesetben a szabályok pontos felállítása. Melyik nyelv a használatos például akkor, ha tegyük fel egy szomszéd vagy a nagyszülők érkeznek látogatóba, esetleg bébiszitter vigyáz a kicsire?

Gyakori eset az is, hogy bár a szülők azonos nemzetiségűek és anyanyelvűek, de egy költözés miatt a csöppség már külföldön jön a világra és ott is cseperedik fel.

Ezesetben míg a szüleivel az anyanyelvükön beszél, a szocializáció során, tehát az óvodában, az iskolában vagy a játszótéren már kizárólag az ottani nyelvvel találkozik.

Attól sem kell megijedni, ha a lurkó időnként keveri az egyes nyelvtani szerkezeteket vagy egy mondaton belül vegyesen használja a két nyelvet, hiszen ez felnőttek esetében is gyakran előfordul.

Ez nem jelenti azt, hogy össze lenne zavarodva vagy ne tudná szétválasztani az adott nyelveket.

Lényeges, hogy a nyelvek tanulása/fejlesztése mindig játékos, szórakoztató formában történjen, természetes legyen a gyermek számára a különböző nyelvek használata, így semmiképp se erőltessétek, hiszen ebben az esetben könnyen ellenállásba ütközhettek.

Fontos az is, hogy írott formában is minél többet találkozzon az idegen nyelvekkel, hiszen a meseolvasás azon túl, hogy egy különleges, közös élmény az aprósággal, fejleszti a kreativitását, a fantáziáját, ráadásul észrevétlenül bővíti a szókincsét is.

Ha pedig épp babalátogatóba készültök, babaváró buliba, tejfakasztóra vagy keresztelőre vagytok hivatalosak és egy különleges, mégis hasznos babaköszöntő ajándékot kerestek, nézzetek szét Webáruházunkban, ahol egyedi pelenkatortákkal, babaváró kosarakkal és dobozokkal, pihe-puha bébi plüssökkel, sok-sok babás kiegészítővel is várunk Benneteket!!!!